Öntözés, mulcsolás

Hihetetlen meleg köszöntött ránk, pedig még csak május vége van. A hónap elején a fagyoktól rettegtünk, most pedig már a kánikula veszélyezteti a növényeket. Az elmúlt napok egyik fő tevékenysége a szárazság elleni védekezés volt. Beüzemeltük a kert melletti, évek óta nem használt nyomókaros kutat. A csavarok berozsdásodtak, a tömítés elrothadt benne, de aprólékos munkával sikerült mindent kijavítani és a kút működni kezdett. Megoldottuk a szivattyú csatlakoztatását is, így most már tudok a közelben vizet nyerni. Mindez persze nem sikerült volna a férjem nélkül, akinek ezúton is nagyon köszönöm! 
Általában minden nap öntözök, főleg a palánták igénylik a folyamatos víz-utánpótlást. Ahhoz, hogy jobban megtartsa a föld a nedvességet, frissen gyűjtött szénával mulcsoltam le néhány növényt. Illatos takarót kapott a paprika, a paradicsom, a padlizsán, a sütőtök, a cukkini, a patisszon, a spárgatök és az uborka is. Ezt a munkát nagyon szeretem, gyerekkori emlékeket idéz fel bennem a széna illata. Nagyanyám teheneket tartott, a pajta mindig csordultig volt rakva szénával és mindig megengedte, hogy mi benne játszunk. Néha olyan magas volt, hogy a 20 fokos létra tetejéről másztunk bele. Csak feküdtünk és beszélgettünk, néha olvastunk a szénában - ugrálni nem szabadott, de persze azt is csináltuk, ha úgy gondoltuk, senki se látja. A kiscicák is a szénából bújtak elő, az anyamacska biztonságos barlangot használt alomhelynek. A pajta még mindig áll, de széna már rég nincs benne. Az emlékeimben éli fénykorát.