Befőzünk

Pénteken végre nagy mennyiségű eső esett, ami persze megint csak néhány napig lesz elég a növényeknek, de legalább annyira eláztatta a földet, hogy beszoruljak a konyhába. Csütörtök óta tervezgettem, hogy mihez fogok kezdeni a kiszállítás során leselejtezett áruval. Kishibás paprikák, paradicsomok, padlizsánok, káposzták sorakoztak a teraszon álló ládákban és várták a csodát, ami szombat reggel jött el értük.  

A padlizsán krémje
Szeretjük a zöldségkrémeket - kenyérre kenve, vagy mártogatósnak egy nagy adag tortillachips és friss zöldség mellé. A legnagyobb kedvenc természetesen a padlizsánkrém, amiből igyekszem nyáron minél többet eltenni a mélyhűtőbe, hogy télen csak egy 2 tojásos majonézt kelljen keverni hozzá. Sokféle módszert hallottam már a padlizsánkrém elkészítésére, nálam legjobban a fóliában sütés vált be. Azt hiszem, ez is amolyan ahány ház, annyi szokás helyzet.
A gyönyörű lila gyümölcsöket alufóliába csomagoltam és sütőrácsra helyezve, 160 fokon, hőlégkeverésen sütöttem 45 percig. Utána kivettem és hagytam kihűlni őket a konyhakövön. Számukra a következő lépés csak órákkal később következett, mikor kibontottam, majd óvatosan meghámoztam őket. A gyönyörű fehér húst kerámia (nem fém!) tálba gyűjtöttem, leturmixoltam és dobozokba öntöttem - innen egyenes út vezetett a fagyasztóba.

Muhammara
A zöldségkrémek között vannak visszatérő kedvencek, de szívesen kísérletezek új ízekkel is - ilyen alkalom volt most ez is. A paprikákból kiválogattam egy tálcányi húsos fajtát, ezekből készítettem el a muhammarát, ami egy indiai fűszerezésű paprikakrém. A keleti ízek kedvelőinek ajánlom, igazán pikáns, chilivel pedig méginkább fűszeres különlegesség. Kell hozzá 8 sült paprika, 2 szelet szikkadt kenyér vízbe áztatva, 2 marék pirított dió ledarálva, 4 gerezd fokhagyma, 1 dl olívaolaj, 1 citrom leve, só, ízlés szerint kömény/római kömény és chili. A hozzávalókat összekeverjük, lehűtve fogyasztható. Elég nagy adag lesz belőle, bőven jutott a családnak is kóstolóba.

Édes paprikakrém
A muhammarához nem fogyott el minden paprikám, a maradékot fogtam és egyszerűen ledaráltam. Nagy adag sóval ízesítve üvegekbe töltöttem. Ez lesz télen a főzés és a szendvicsek alfája, addig pihen a kamrapolcon.

Svéduborka
Hogy miért éppen svéd, azt nem tudom, egy biztos: nagyon finom savanyúság! Csak néhány éve ismerjük, de azóta rendszeresen elkészítjük, a receptje bekerült a nagy családi szakácskönyvbe.
A svéduborkát igazából már a hét elején elkészítettem - szegény uborkák nem tudják, hogy csütörtökre kell megnőniük. Hétfőn le kellett szednem őket, nehogy szétpukkanjanak az érettségtől! Szombatig szeleteikre szedve, édes ecetes fürdőben várták, hogy üvegekbe kerüljenek. A tál kiürült, de nem sokáig - az újabb adag már készülőben van! 

Káposztasaláta
Pénteken végleges felszámolásra került a korai fejeskáposzta ültetvény. Még találtam néhány kirepedt fejet, ezek adták a saláta alapját. Szépen megfaragtam, majd legyalultam őket. Került melléjük hagyma és zöldpaprika is. Ez a savanyúság tartósítószert nem tartalmaz, ezért hűtőben kell tárolni és 2-3 héten belül fogyasztani. 

Az egész napos alkotás a konyhában rendesen kifárasztott, de mindig nagyon jó érzés visszatekinteni és látni a végeredményt: az ínycsiklandó ízeket rejtő üvegcsék, a fagyasztóban megbúvó ízbombák kárpótolják a fáradtságot. Időközben konstatáltam, hogy a kamrámra ráférne egy takarítás - így kaptam magamtól hétfőre egy jó programot. Nemsokára pedig újra csütörtök és az uborkákat is meg kéne néznem a kertben! Azt hiszem, ennek most egy ideig nem lesz vége - de nem is bánom!